Tradíciók

A capoeira több évszázados fejlődésen ment keresztül, melyhez sok-sok tradíció kapcsolódik. Megértésükkel betekintést nyerhetünk abba a világba, mely nem csak rúgás és védekezés, hanem egy igazán érdekes játék.

Az övek szerepe

A capoeiristák réges-régen, amikor még kevesen ismerték ezt a harcművészetet az övet díszként használták, úgy szórakoztattak az uralkodókat játékukkal. Piros anyagot kötöttek derekukra, ami a veszély jele s egyben eléggé kiemelte viselőjét környezetéből. Ennek köszönhetően a köztudat összekötötte ezt a magasszintű tudással, így lett ez a szín a legmagasabb tudás szimbóluma.
A tanulótól a mesterig sok év, sok szín vezet. Ahogy az évek telnek és a tanuló egyre ügyesebb, úgy nyeri el mesterétől az egyre magasabb szintet képviselő öveket. A színek sorrendje kötött a fehértől egészen a pirosig tart a mi csoportunkban. Más csoportok tradícióinak megfelelően más színeket alkalmaznak, abban viszont megegyeznek, hogy az öv szimbolizálja azt a tanulási folyamatot, mely egy lépcsőn való sétához hasonlatos, ami felvezet egy stabil építmény tetejére.
Kezdetben mindkét lábunkkal az első fokon állunk, ekkor fehér színű övet viselünk, az ártatlanság, gyámoltalanság színét. Ez jelzi társainknak, hogy vigyázniuk kell ránk. A következő lépcsőfokra úgy juthatunk el, ha fókuszálunk arra, amit el akarunk érni. Tennünk kell érte, megemeljük az egyik lábunk, erőt fejtünk ki és megfelelő magasságra emelve rátesszük a következő fokra azt. Így szerezzük meg az újabb színt. Övünk egyik fele besárgul, miközben tudjuk, hogy tudásunk nem stabil, ahogy testünk is még két lépcsőfok közt van. A másik lábunknak követnie kell, hogy stabilitásunkat visszanyerhessük. A második lábnak már könnyebb dolga van, hiszen testünk tömegközéppontja húzza magához, vagyis csiszonlni, finomítani kell a megszerzett tudást. Amikor megérkezik oda második lábunk úgy hagyjuk el az ártatlanság színét és lesz övünk teljesen színes, sárga.
A sárga jól szimbolizálja, hogy érdeklődésünk valóban a capoeira felé fordult, érdekel minket, feltölt, szeretnénk többet tudni. Már nem vagyunk gyámoltalanok annyira, társainknak sem kell védtelenként kezelnie minket, de persze óvatosak maradnak velünk szemben, ha mi sem húzzuk ki a gyufát náluk.

A játék tradíciói

Játék közben betartjuk a tradícióval kialakult egyszerű szabályokat, azért amiért társadalmunkban is betartjuk őket (általában). A tradíciók értünk vannak, hogy a játék folyamatos lehessen, baleset ne történhessen és mindenki élvezze azt.